Bagolykáim megszületése nem történt egyszerűen.
Búcsú ajándéknak kerestem valamit. Ötlet semmi nem volt, főleg olyan nem, ami 2 nap alatt elkészül. Mert hát miért is ne, de nekem mindig az utolsó pillanatban kell kitalálnom mindent. Mindenképp bagolynak kellett lennie. Találtam egy aranyos mintát, de aztán rájöttem mégsem ő az, amit kerestem.
Egy dolog maradt csak, hogy improvizáljak.
Ilyen lett!
Aztán a befejezés meg, ami éppen jött! Csak úgy!
És így került a bagolypár messze-messze, Angliába! :)
Itt a vége, fuss el véle!
Nagyon cukik!
VálaszTörlésköszi :)
TörlésÉdes kis bagolypárost alkottál! És a végmegoldás is tetszik! :)
VálaszTörlésköszönöm :) :)
VálaszTörlésAnnyira édes lett, szerintem semmi gáz nincs abban, hogy az ucsó pillanatban húzunk bele, merthogy én is ilyen vagyok :)
VálaszTörlésKöszi Angi :) Oh, hát akkor már minimum ketten vagyunk ilyenek! :D A vége mindig "rettegés", hogy tutinemleszekkéééész :D És persze mindig kész lett ;)
TörlésSzia Ancsi! Most találtam rá a blogodra és nagyon megtetszettek a munkáid. A baglyok igazán cukik lettek!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, máris szebbé tetted az estémet! :)
Törlés